A Debrecen Dixieland a Városközpont Magazinban!

A VKM 2017 februári számában két oldalas cikk jelent meg zenekarunkról. A cikk a magazin 18-19-ik oldalán olvasható, és az interneten is böngészhető, itt. Kellemes olvasást kívánunk, és kérjük, osszák meg másokkal is! Ha a link nem nyílik meg, itt a cikk teljes szövege: Új utakon a debreceni dixie Krisztusi korba lépett, idén 33 éve alakult a Debrecen Dixieland Jazz Band. A zenekar az elmúlt évtizedekben számos hazai és külföldi sikert aratott. Fellépett Európa csaknem összes országában és két alkalommal a jazz őshazájában az USA-ban is (ezek közül az egyik New Orleans-ben volt). A DDJB ezen kívül a különböző hazai jazz és dixieland fesztiválok rendszeres vendége, sőt volt olyan alkalom, amikor a rádiók révén egyszerre 15 országban hallhatták élő koncertjét. A zenekar repertoárjában a népszerű dixieland-örökzöldek és a tagok saját szerzeményei mellett különböző stílusok dixieland-es megszólaltatásai is szerepelnek. Az elmúlt évtizedek zajos sikerei ellenére a tagok most mégis úgy érzik: közönségük és a mai kor egyaránt azt várja tőlük, hogy a hagyományokat ne feledjék, de új zenei utakat is keressenek. A következő hanghordozón többségben már az új szerzeményeket hallhatják a rajongók. A váltás kockázatairól és esetleges mellékhatásairól Gyarmathy István klarinétossal, alapító taggal beszélgettünk.  A tapasztalatok szerint az amatőr zenekarok nem ilyen színvonalon, nem ekkora létszámmal, nem ekkor hangszerarzenállal zenélnek. Nem profi a zenekar a szónak abban az értelmében, hogy a tagok nem a zenélésből élnek. De messze nem amatőr a zenekar a szakmai tudást tekintve. Ön hová helyezi a Debreceni Dixieland Jazz Band-et a szakmai ranglétrán? A zenekar jelenlegi tagjai kevés kivétellel profi zenészek. Nem vagyunk tehát amatőrök, de hivatásos jazz zenészek sem. Nem példanélküli, hogy a jazz zenész profi módon, de nem hivatásszerűen játszik zenekarában. Benkó Sándor a Műegyetem tanára volt, Dr. Szabados György Kossuth –díjas zongoraművész orvosként dolgozott, a néhány évvel ezelőtt szintén elhunyt Dr. Vukán György, nemcsak kiváló fogorvos, hanem zongoraművész, zeneszerző is volt, valamint napjainkban is aktív Dr. Hulin István sebész, aki szintén zongorista. Zenekarunk közvetlen elődje a Debreceni Jazz Quartett vezetője Dr. Kiss Ernő ügyvédként dolgozott a hétköznapokon. Tehát a jazz-ban elég gyakori, hogy magas szinten űzött polgári foglalkozás mellett még profi szinten játszó zenész is legyen valaki. A hivatásos zenészek munkáját, munkaidejét a zenélés, a zeneszerzés, dalszövegírás, koncertszervezés és számos más, de többnyire a zenekarhoz kötődő tevékenység tölti ki. Önök – jó esetben –napi nyolc órát „csak” a munkahelyükön dolgoznak, majd következhetne a pihenés. De a DDJB-nek is meg kell oldani minden olyan feladatot, amit az előbbiekben felsoroltam. Erre mikor van idejük? Nagyon szigorú időbeosztással, szisztematikus munkával tudunk csak mindenre időt szakítani. A zenekarunk 1984-ben alakult, akkor heti egy próba kellett ahhoz, hogy kialakítsuk repertoárunkat. Később már csak a koncertek előtt próbáltunk, de most, amikor újra építjük a zenekar repertoárját szintén szükséges minimum heti egy próba, hiszen az új dalok megtanulása több időt igényel. Hét különböző elfoglaltságú embert nagyon nehéz időben egyeztetni, de nincs mese, muszáj gyakorolni ahhoz, hogy profi módon szólalhassunk meg. Ugyanakkor még nem beszéltünk a zeneszerzésre, hangszerelésre, koncertszervezésre, marketingre és rengeteg másra fordított szükséges, de sokszor időrabló tevékenységről. Teljes embert kíván tehát a zenekari lét. Az általános megújulás egyik napról a másikra, a közönség számára hirtelen váltással történik, vagy vannak ennek jól követhető jelei?    Nem új zenekar vagyunk, nyilván az eddigi szakmai alapokra építkezve és hagyományokat követve, de tágítjuk a dixieland kereteit. Ennek jele volt még az elmúlt évben a „Kirándulás a klezmer világába” című koncertünk. A Domonkos-rend január közepén tartott jubileumi rendezvényén gospelek és spirituálék szerepeltek a műsorban. Mostanában pedig előszerettel próbáljuk és építjük be a műsorunkba a manouche  jazz – (az európai jazz egyik irányzata,  további gyakori elnevezései: sinti swing, gipsy jazz és hot-jazz – szerk.)  –  elemeit, dalait. A dixi az 1980-as években a Benkó Dixieland Band révén nagyon népszerű stílussá vált, ma a fő zászlóvivője ennek a zenének a Hot Jazz Band, de ők már erősen elmozdultak a swing és a népszerű slágerek irányába. Mi is érezzük a váltás szükségességét, ezért a tradicionális dixieland mellett keressük azokat a zenei utakat, melyekkel a mai közönséget meg tudjuk szólítani, amelyek révén a korábbi népes rajongótáborunk újabb, akár fiatalabb korosztállyal egészíthető ki. Korábban is játszottak nagy fesztiváloktól kiskocsmákig sokfelé, hallhatók voltak rádiókban, voltak lemezeik. Ma már ez azonban nem tűnik elégnek. Az új közönséghez új utak vezetnek. Ezt mi is tudjuk, ezért nemcsak a zenénket igyekszünk még többek által „fogyaszthatóvá tenni”, hanem a részben új közönségünket is megtalálni. A közösségi média minden ágában jelen vagyunk, a legnépszerűbb video megosztón önálló csatornát indítottunk. Feltöltöttük több mint ötven felvételünket, nagyon sok régi, már szinte elfeledett koncert anyagát sikerült önkéntesek révén megszerezni. Itt megtalálhatók régi kazettáink, CD-ink anyagai, feledésbe merült televíziós felvételek is. Rajongóink aktívak, miden visszajelzésnek örülünk. Nagyon jól esik, hogy szerte a világból nézik felvételeinket, még Argentínában élő rajongónk is van. Új a fellépő ruhánk, a marketingre nagy energiát fektetünk, alkalmazkodunk a megváltozott környezethez, miközben a hagyományokat és értékeket megtartjuk. Megújulnak, de lesznek-e önálló új dalaik vagy csak átiratokat hallhat a nagyérdemű? Nagy szerencsénk van ebben a tekintetben, mert Kovács János trombitás tagunk kiválóan helytáll ezen a téren. Ő szakmailag az élére állt a zenekar megújulási törekvéseinek. Vannak már olyan nóták, melyek teljes egészében az ő tudását tükrözik. A teljes klezmer és gospel repertoárt ő hangszerelte és a manouche stílusú zenéinket is. Ezen utóbbi dalok legismertebb képviselői korábban Stephano Grappelli és Django Reinhardt vagy a kevéssé ismert Leo Slab voltak. Ebben a stílusban az ő nyomunkon járunk, ami számunkra még teljesen új, de nagyon élvezzük ezt az útkeresést. Régebben is voltak saját szerzemények, de erősen ragaszkodtunk a tradicionális dixie muzsikához, most némileg elrugaszkodunk ettől. Koncertjeinken is igyekszünk minél többet az új, más stílusú szerzeményekből, átiratokból is bemutatni. A Debrecen Dixieland Jazz Band mára branddé vált, ám a több évtizedes múlt ide vagy oda a név akadályozhatja a megújulást. Várható, hogy új nevet kap a zenekar? Nem, semmiképp. 33 év eredményeit nem dobjuk csak úgy el, ugyanakkor új stílusok felé nyitva, megújult műsort játszunk régi név alatt. Új a szlogenünk is: „… jó hangulatban 1984 óta.” A nevünket annak ellenére megtartjuk, hogy a hét tagú zenekarból már csak hárman vagyunk alapító tagok, a legújabb tagjaink még egy éve sem játszanak velünk.  (A jelenlegi tagok: Gyarmati Zoltán alapító, szaxofon, Gyarmathy István klarinét, Kovács János trombita és ének, Tóth Dániel harsona, Tikász Sándor bendzsó és ének, Kerekes Imre tuba, Pataji Géza dob.) Az új tagok révén egyik oldalról a korábbinál archaikusabb, teljesen akusztikus hangzásvilágot is meg tudunk jeleníteni (nincs elektronikus hangszer az együttesben, a basszust a tuba hozza), másrészt a modernebb stílusok felé is el tudunk mozdulni, ebben segítségünkre van a velünk rendszeresen fellépő kiváló gitáros, Gyárfás István is.  A Debrecen Dixieland Jazz Band nevét ismerik a világon mindenütt, New Orleanstól Drezdán át Ouluig. A megújulás részeként igyekszünk felvenni régi zenei kapcsolatainkat és természetesen újakat is kiépíteni. A hivatásos zenészek arra panaszkodnak, hogy az új médiavilágban – ahol ingyen le lehet tölteni a nótákat – a közönség jelentős része fizetés nélkül szerzi meg kedvenc dalait, vagyis nem éri meg DVD-t és CD-t kiadni. Az önök zenekara tud erre áldozni? Nem tud, de muszáj.  A zenekar mint látjuk nem dúskál az anyagiakban, de igyekszünk a bennünket szeretőknek és a magunk elvárásainak is megfelelni. Az új, tavasszal elkészülő CD-t a néhány éve elnyert és azóta félretett Debrecen Kultúrájáért díjból finanszírozzuk.  További probléma, hogy alapesetben a koncertek költségét a meghívó fél állja, de az útiköltséget nem mindig, így ez – egy európai turné esetében – igen megterhelő lehet. A hangszerek, az erősítők, az egyenruha szintén drága, ezért mostanában újból támogatókat is kell keresnünk. Hol fognak fellépni idén, hogyan alakul a koncertnaptár? Csak a legnagyobbakat és a legfontosabbakat említve: májusban Budapesten a Fullbright Alapítvány rendezvényén veszünk részt, majd zenélünk Hajdúszoboszlón a hagyományos dixie fesztiválon – ahol a Debreceni Swing Singers-el lépünk fel, a salgótarjáni dixieland fesztiválon, a debreceni jazz napokon, a Művészetek Udvarában, és reméljük, hogy a Campus fesztiválra is újból meghívást kapunk. Számos más meghívásnak is igyekszünk eleget tenni, az éves koncertturné még most alakul. Számomra úgy tűnik, hogy kevés a debreceni fellépés, mintha nem lennének próféták a saját hazájukban. Annak ellenére, hogy van egy lelkes és stabil állandó közönségünk, mégis úgy érezzük, hogy lennének még energiáink saját pályán, Debrecenben történő fellépésre, de akár Nyíregyháza, Békéscsaba, vagy Nagyvárad is szóba jöhetne, ahol nincsenek a mi  zenei irányzatunkhoz tartozó  zenekarok. A jelenleginél jóval többet és szívesebben játszanánk itthon, szeretnénk, ha lenne egy állandó helyünk, ahol havi egyszer felléphetnénk, mindig meghívhatnánk egy-egy neves hazai jazz zenészt. Ezzel mi is nyernénk és a város is, hiszen ezek az előadók egyébként ritkán jönnek el, a debreceniek nem látják őket élőben. Így egyre többen láthatnák  a minden téren megújult Debrecen Dixieland Jazz Band zenekart.