A közelmúlt bővelkedett fesztiválokban és nekünk is jutott belőle három júliusban. Nem volt kalandoktól mentes, ahogyan megoldottuk az utazásokat és a felkészülést, de összességében azt mondhatjuk: jól sikerült a bemutatkozás mindegyik helyszínen.
Kezdtük Siófokon (2010. július 17.), a VII. New Orleans Jazz Fesztiválon, ahol a hazai jazz-előadók legjobbjai között szerepelhettünk. Köszönet illeti Bényei Tamást, Oroszvári Erikát és a siófoki szervezőket, akik bíztak a Debrecen Dixieland Jazz Band színvonalában és lehetővé tették, hogy felléphessünk. Meg persze Gombos Gézát, aki amellett, hogy szenzációsan basszusgitározik, bebizonyítta, hogy mikrobuszt is képes profi szinten vezetni. 700 km egy nap alatt + déli indulás, hajnali érkezés + közben egy koncert = Emelem a kalapom! Sajnos a Balaton vizét csak e sorok írója élvezhette a strandon, de jövőre másképp lesz… Csinálunk egy Balaton-Tourt 🙂
Egy héttel a siófoki fellépés után (2010. július 24.) nem kellett messze utaznunk, de egy kis keringőt azért tettünk Debrecenben, a Campus Fesztivál területén, mire megtaláltuk a bejáratot, az egyébként rémkönnyen megközelíthető víztoronyhoz. A stadionban dübörgő hangorkán (szerintem több tízezer watt) mellett muszáj is volt eldugni a hazai szórakoztató szakma értelmesebb részének szánt színpadot. Az értelmeset úgy értem, hogy szerintem fontos a zene átláthatósága, a szöveg érthetősége. A nagyszínpadokon jelenleg nem a mi stílusunkra készültek, pedig egyszer kipróbálnám, mit szólnának a tüzes dixieland muzsikához a fiatalok. A hallgatóságunk is a koncert végére érkezett meg, úgy látszik ők is keringőztek a nagyerdő fái közt. A fenti körülmények és ez utóbbi tény nem zavart túlságosan bennünket és jó hangulatú koncert sikeredett a víztorony alatt, aki ott volt hallhatta. Lelkes társaság volt a víztorony caféban 🙂 Köszönjük Miklósvölgyi Petinek és az összes szervezőnek, hogy ott lehettünk, hívjatok bennünket máskor is!
Júliusban a harmadik, már bejáratott helyszínnek mondható színpad a hajdúszoboszlói szabadtéri volt. 30-án, a Hajdúszoboszlói Dixieland Napok nyitónapján léptünk fel. A szervezők utólagos elmondása alapján nem számítottak ilyen érdeklődésre egy pénteki napon, ennek ellenére vagy 2.000 ember járt-kelt, ült-állt a színpad közelében. A hangulat kiváló volt, a közönség vette a lapot velünk énekelt és táncra is perdültek egyesek. Köszönjük Fazekas Csabának és a Kovács Máté Városi Művelődési Központ szervezőinek, hogy meghívtak bennünket, szívesen megyünk jövőre is! Nagy energiákat mozgósítanak a szervezés érdekében, úgyhogy hajrá, Hajdúszoboszló!
A hajdúszoboszlói képeket Mikus Bea oldalán megtekintheti mindenki ide kattintva: http://www.facebook.com/album.php?aid=22317&id=100000591220310&page=2 Köszi, Bea!
Fesztiválhónap
A közelmúlt bővelkedett fesztiválokban és nekünk is jutott belőle három júliusban. Nem volt kalandoktól mentes, ahogyan megoldottuk az utazásokat és a felkészülést, de összességében azt mondhatjuk: jól sikerült a bemutatkozás mindegyik helyszínen.
Kezdtük Siófokon (2010. július 17.), a VII. New Orleans Jazz Fesztiválon, ahol a hazai jazz-előadók legjobbjai között szerepelhettünk. Köszönet illeti Bényei Tamást, Oroszvári Erikát és a siófoki szervezőket, akik bíztak a Debrecen Dixieland Jazz Band színvonalában és lehetővé tették, hogy felléphessünk. Meg persze Gombos Gézát, aki amellett, hogy szenzációsan basszusgitározik, bebizonyítta, hogy mikrobuszt is képes profi szinten vezetni. 700 km egy nap alatt + déli indulás, hajnali érkezés + közben egy koncert = Emelem a kalapom! Sajnos a Balaton vizét csak e sorok írója élvezhette a strandon, de jövőre másképp lesz… Csinálunk egy Balaton-Tourt 🙂
Egy héttel a siófoki fellépés után (2010. július 24.) nem kellett messze utaznunk, de egy kis keringőt azért tettünk Debrecenben, a Campus Fesztivál területén, mire megtaláltuk a bejáratot, az egyébként rémkönnyen megközelíthető víztoronyhoz. A stadionban dübörgő hangorkán (szerintem több tízezer watt) mellett muszáj is volt eldugni a hazai szórakoztató szakma értelmesebb részének szánt színpadot. Az értelmeset úgy értem, hogy szerintem fontos a zene átláthatósága, a szöveg érthetősége. A nagyszínpadokon jelenleg nem a mi stílusunkra készültek, pedig egyszer kipróbálnám, mit szólnának a tüzes dixieland muzsikához a fiatalok. A hallgatóságunk is a koncert végére érkezett meg, úgy látszik ők is keringőztek a nagyerdő fái közt. A fenti körülmények és ez utóbbi tény nem zavart túlságosan bennünket és jó hangulatú koncert sikeredett a víztorony alatt, aki ott volt hallhatta. Lelkes társaság volt a víztorony caféban 🙂 Köszönjük Miklósvölgyi Petinek és az összes szervezőnek, hogy ott lehettünk, hívjatok bennünket máskor is!
Júliusban a harmadik, már bejáratott helyszínnek mondható színpad a hajdúszoboszlói szabadtéri volt. 30-án, a Hajdúszoboszlói Dixieland Napok nyitónapján léptünk fel. A szervezők utólagos elmondása alapján nem számítottak ilyen érdeklődésre egy pénteki napon, ennek ellenére vagy 2.000 ember járt-kelt, ült-állt a színpad közelében. A hangulat kiváló volt, a közönség vette a lapot velünk énekelt és táncra is perdültek egyesek. Köszönjük Fazekas Csabának és a Kovács Máté Városi Művelődési Központ szervezőinek, hogy meghívtak bennünket, szívesen megyünk jövőre is! Nagy energiákat mozgósítanak a szervezés érdekében, úgyhogy hajrá, Hajdúszoboszló!
A hajdúszoboszlói képeket Mikus Bea oldalán megtekintheti mindenki ide kattintva: http://www.facebook.com/album.php?aid=22317&id=100000591220310&page=2 Köszi, Bea!